Az úszós fenekezés a balatoni pontyozó ill. a folyóvízi horgászok közkedvelt módszere volt, ma már csak ritkán alkalmazzák. Az általában csúszóra szerelt úszó ütközőjét úgy állították be, hogy az úszó teherbírásánál jóval nagyobb, bőlyukú gömbólom az úszót a vízmélységnek megfelelően pontosan merőlegesen állítsa be. A horgot a főzsinórra kötötték, az ólmot a horog előtt néhány cm-nyire szelepgumi ütköző állította meg. E horgász módszer előnye, hogy a nagyobbacska gömbólom (8-15 g) miatt könnyű a dobás, ha pl. nád mellé dobunk. Hátránya, hogy kapásnál a hal az úszó teljes felhajtó erejét érzi. Ezért egyes horgászok az úszó aljára ólomdrótot erősítettek, (a wagler őse)miáltal a felhajtóerőt lényegesen csökkentették. Ehhez a módszerhez kis felhajtóereje miatt ideális a sültüske-úszó, ha hossza legalább 20 cm. Kapásnál az úszó csakis lefelé mozdul.
Adobe Flash Player not installed or older than 9.0.115!
Klasszikus módszerek